Nemes szép élethez nem kellenek nagy cselekedetek. Csupán tiszta szív és sok, sok szeretet – idézte tanácsként Pázmány Péter gondolatát Kocsis Attila Levente iskolaigazgató, a Dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum idei szalagavató bálján, ahol 37 végzős diáknak tűzték fel a nagykorúsítást jelző szalagot.
Az iskolától való elválás hangulatát már magában hordozó ünnepség ugyan nem a búcsúról szólt, mégis egyfajta megállást, visszatekintést jelentett: a négy, nyolc, vagy tizenkét együtt töltött év és sok-sok közös élmény felidézését. A ballagástól eltérően azonban, amikor óhatatlanul előkerül a mérlegvonás, a közös munka kiértékelése is, a szalagavatót csupán a hála és a reménység érzése szőtte át. A gyönyörű, ünnepi ruhába öltözött fiatalok ezúttal is köszönetet mondtak szüleiknek, nevelőiknek, tanáraiknak, nagyszülőknek, rokonoknak, barátoknak, akik pici koruk óta alakítgatták, formálták a lelküket, gyarapították tudásukat és örömben, bajban is társat jelentettek. A XII. matematika–informatika és természettudomány osztály nevében Balla Andrea szólalt fel, a köszönetek mellett fiatalos tisztánlátással jellemezve az osztályközösséget és az ezen belül kialakult baráti kapcsolatokat. A turizmus osztályból Busam Laura köszönte meg osztálytársai nevében is a sok-sok gondoskodást, törődést, melyet az iskolában megtapasztaltak. A köszönet mindkét osztály részéről elsősorban az osztályfőnökök, Kovács Erzsébet és Sipos Zsolt felé irányult, de a kedves emlékek felidézésben szinte a teljes tanári kar szerepelt. Az osztályfőnökök ugyan nem szólaltak fel, de míg gondosan tűzögették a szalagokat diákjaik ünneplőjére, a tizenegyedikesek tolmácsolták a végzősökről írt pár soros, humorral átszőtt jellemzéseiket, melyekben fény derült valamennyi diák sajátos tálentumára, melyet remélhetőleg felnőttként okosan és bátran kamatoztat majd.
A maturandusok, mielőtt megváltak iskolanyakkendővel ékesített ünneplőjüktől és báli ruhát öltöttek volna, Dés László- és Ossian-dallal is megörvendeztették a velük együtt ünneplőket. Lengyel Izabella zenetanár és iskolai karvezető irányításával hol bátortalanul, hol lelkesülten dalolták: Álljunk bele ha kell / Bármi jöjjön is el (...) Véssük ide ma fel / Hogy megmarad ez a hely...
És végül sor került a várva várt maturandus táncra, Molnár Noémi vezetésével a diákok alkalomhoz illően koreografált keringővel lepték meg az egybegyűlteket, majd a végén táncba hívták az édesanyákat, édesapákat, nevelőket, tanárokat, kedves ismerősöket.
A szalagavató ezúttal is a titkos vágyakat magukkal röpítő lampionok égre bocsátásával és pezsgős koccintással zárult.
Gáspár – Barra Réka,
Nyugati Jelen